|
Nincstelen tékozló
2009. jan. 7.
Queen Of Winter, Throned (Fogyókúra 5.nap)
Üdv! Ez egy igen szűkszavú bejegyzés lesz, egyszerűen sem erőm, sem kedvem ma posztolni. A lényeg : a reggeli mérés eredménye 111 kila, azaz minden úgy történik, ahogy elterveztem. Ma összepakoltuk a cuccunkat melóhelyen, holnap költözünk, remélem nem lesz sok macera vele. Elég eseménytelen nap volt amúgy. A legfontosabbat el is felejtettem : január 10. szombat mégsenem lesz munkanap a gázhelyzet miatt. Legalább történik valami jó is :). Na csók, jóéjt, vigyázzatok magatokra!2009. jan. 6.
Weight Of The World (Fogyókúra 4.nap)
Szevasztok! Ma túl sok dologról nem tudok beszámolni, hacsak arról nem, hogy úgy tűnik a fáradtság lesz a fogyókúra pozitív haladásának fokmérője. Ha fáradt vagyok, mint az állat már délután, akkor az a nap kifejezetten jól sikerült. Hát akkor viszont a mai nap kifejezetten jól sikerült, tegnap sem volt segítségre szükségem az elalváshoz, ma sem lesz szerintem. Aludtam egy órát már mikor hazajöttem, annyira taccsra vágott a mai nap. Nem hiszem, hogy teljesen normálisak a főnökeim. Már régóta nyílt titok volt, hogy a mi részlegünk új épületbe költözik, de altatták a témát, nem tudtunk semmit. Erre ma kiderült, hogy holnap kipakolunk, holnapután reggel pedig már költözünk is. Hogy mi a fasznak kell így sietni, azt nem tudom, de biztos van valami oka. Mindegy, csak az új helyen fűtés meg dohányzóhely legyen, akkor már elvagyok. Holnap reggel megint súlymérés, kiváncsi vagyok, bár ez már biztos nem lesz olyan látványos eredmény, mint az első két nap után, dehát majd meglátjuk. Még csak holnap kezdem meg az első teljes doboz 15 mg-s Reductil-t, eddig a négy napban a tavalyi fogyókúrából maradt kapszulákat vettem be. Rájöttem arra is, hogy tulajdonképpen, bár nem tartom nagyra Peter Tagtren-t, mint hangmérnököt, tetszik a Hypocrisy, ma egész nap azt hallgattam. Csak az a zsizsegés ne lenne, ami minden általa kevert album gitárhangzására jellemző. Ma elzárták a csapot a mocsok ukránok. Gáz van. Gáz van, mert nincs gáz, illetve valamennyi van stratégiai tartalék néven, de az az időjáráselőrejelzést elnézve hamar el fog fogyni. Akkor lesz igazán gáz. Okos kormányunk talán azt javasolja majd a fogyasztóknak, hogy egyenek sok babot, meg hagymát, meg káposztát és akkor lesz gáz. Na legyetek jók, ciáó!2009. jan. 5.
Weighing Souls With Sand (Fogyókúra 3.nap)
Drága feleim! Letelőben a harmadik nap, és geci fáradt vagyok. De kezdjük az elején: reggel ráléptem a mérlegre, begyógyult szemekkel próbáltam kisilabizálni a számokat, aztán, mivel nem hittem a szememnek, ráléptem még egyszer, de az eredmény nem változott. 112 kiló, azaz 2 nap alatt 3 és fél kilót fogytam! Tessék utánam csinálni! Utána már mindjárt lazábban ment a reggeli rituálé, kávéfőzés, gyógyszerek, vitaminok, felöltözés és kicaplatás a hererepesztő hidegben a buszmegállóba. A munka pörgött, friss voltam, koncentrált, magabiztos és amit szeretek, gyors. Lazán ment minden, szerencsére. Csak azt tudnám, hogy mi a fasznak tették a dohányzóhelyet a folyosó kellős közepére, az ember egy slukkot nem tud leszívni, mert tuti jön valaki, akinek köszönni kell. És ugye vannak az idióták, akik tök mindegy hányszor találkoznak velem, rám köszönnek, ha meg nem köszönök vissza, húzzák a szájukat. Idióta barmok. Hogy ma hányszor mondtam el, hogy jóreggeltsziaboldogújévetnekedis, nem tudom, de nagyon baszta a csőrömet a végére. Azt már megint nem vettem észre, hogy nem ettem semmit, így az "ebéd" tolódott du. 4-re. Ki kellett mennem a felújítás miatt felrobbantott lakásomba, hogy összeszedjem a számlákat, meg ha kell kicsit befűtsek. Nem kellett, de azért bedurrantottam a konvektorokat. Na akkortájt kezdtem fáradni. A vonat és a taxi után végre itthon vagyok és összességében nagyon elégedett vagyok a nappal, csak sajnálom, hogy kevés időm maradt magamra, na de sebaj. Majd holnap. Apropó az új Satyricon (The Age Of Nero) egyre jobban tetszik, csak ez a geci iPod nem regelte, hogy kétszer meghallgattam, nade a faszom sem bízik meg egy Apple termékben. Ezért írom ezt a bejegyzést Safarival, hehe :)))). Na ennyit mára, legyetek jók.2009. jan. 4.
Pictures Of The Undying (Fogyókúra 09.01.04.)
Sziasztok megint! Most sokkal rövidebb leszek, mert a mai nap egészen hasonló volt a tegnapihoz, azzal a különbséggel, hogy úgy tűnik az internetes társadalom elutasítja a Reductilos fogyást. Az index.hu forumán az ezzel kapcsolatban indított topikomat törölték, dehát basszák meg a gecik magukat. Amit a tegnapi nappal kapcsolatban elfelejtettem, az az, hogy 115.5 kilóról kezdtem el a fogyókúrát, két-három naponta fogom ellenőrizni. Így kezdődött:
Na ennyit mára, viszlát legközelebb, feleim.
Reborn In Flames (Fogyókúra 09.01.03)
Helló mindenkinek. Ha véletlenül erre járnátok :). Különböző okok miatt, amit talán majd később elmesélek, elsikkadt a mindennapjaim közül a blogírás, hát most felújítom. Az oka az, hogy ismét elkezdtem Reductil segítségével fogyókúrázni, és emlékeztetőül szeretném megörökíteni, legalább magamnak, hogy milyen is volt. Tudom, ma 4-e van, de egyelőre a tegnapi napról: Reggel bevettem a kapszulát, a többi gyógyszeremmel együtt. Nagyjából tudtam már, milyen hatással jár, hisz három hónapon át szedtem tavaly. Az eredmény fenomenális volt, bár előző nap fáradt voltam és szarul voltam, egy órával a bevétel után már friss voltam és koncentrált, és tele voltam energiával, de ami a legfontosabb, nyugodt lettem és kiegyensúlyozott. Győrben volt dolgom, és mindent sikerült pikk-pakk elintéznem, határozottan jól éreztem magam. Már elmúlt dél, mire eszembe jutott, hogy aznap még nem ettem semmit, tudtam, hogy ez a Reductil hatása, szóval nem aggódtam, hogy étvágyam egyáltalán nem volt, nem voltam éhes. Délután négykor ebédeltem (3 Danone kefír, 6 szelet Hamlet), előtte megittam másfél liter borsmenta/citromfű/szűztea keveréket, kevés citrommal és édesítővel. Kicsit lepihentem, de annyira pörgetett a kapszula, hogy aludni nem tudtam, sebaj. Este fél nyolckor megettem még egy kefírt és a maradék Hamletet, és megittam még másfél liter teát. Nem voltam fáradt, ideges, minden rendben volt, pedig nagyon figyeltem magamat. Két rész Dr. House után az alvással még voltak gondok, sokáig forgolódtam, de reggel hatkor kipihenten ébredtem. Hát ennyit az első napról. Nehezebbre számítottam, de eddig minden rendben.2008. aug. 4.
Kicsit szomorkás a hangulatom máma...
Nem tudom, mi is történt valójában a világgal az utóbbi évek során. Hogy valami elromlott, ahhoz nem kell sok ész, megérteni az okát, méginkább megbékélni a helyzettel már sokkal nehezebb. Állandó nyugtalanság, szorongás, enyhe félelem, és néha különösen erős rettegés vett erőt rajtam. Nem tudom pontosan mi az oka, hogy állandó anyagi gondokkal küszködök, hogy magányos vagyok, vagy hogy céltalannak és értelmetlennek érzem a létezést, a lényeg, hogy nem érzem jól magam. Valahol elveszett a vidámság, az öröm, és nyom nélkül elmúlt minden, ami néhány éve még jó volt. Már annyi erőm sem maradt, hogy célt keressek, és bár túlélni szeretnék mindent, a túlélési ösztönöm is elenyészett. Reggel felveszem (bár hajnal az még inkább) a nappali jelmezt, elvégzem a munkámat, amit rám bíztak, de az erőm egyre inkább csak arra korlátozódik, hogy ott bent, a munkahelyemen, a "való világ" horizontján, elvégezzem azt, amit el kell, de amint kilépek a kapun, ez az erő elszáll, és már csak botorkálok vakon, mit sem látva, csak várva, hogy a nap véget érjen. És minden nap azt remélem, hogy az agyam nem terhel álommal, csak kikapcsol és hagy aludni. Ennek sosem lesz vége már, csak egyre nehezebbé és nehezebbé válik. Nem az a fajta vagyok aki feladja, más anyagból gyúrtak, de néha bizony szomorú vagyok, hogy másnak minden, nekem semmi sem sikerül. Úgy érzem, az egész létezésemből elmúlt valami, aminek sohasem szabadott volna elmúlnia. Magányos vagyok, fáj is a szívem, de ezt az ürességet, ami bennem van, senkinek nem akarom átadni. Ennek így kell lennie, talán valahol, valamikor így rendeltetett.2008. júl. 30.
A végítélet utolsó percei 4.
A szépség Igazából maga sem tudta, hogy került arra a kietlen tisztásra, amit elnagyolt félkörben zöldellő fák vettek körül, pedig a válasz egyszerű volt, pénzre volt szüksége, így jelentkezett egy álláshirdetésre, ahol jó kereseti lehetőséget ígértek, egzotikus körülmények között. Megnyerő volt és magabiztos, szerencsésen megkapta az állást, így mire komolyabban belegondolhatott volna, mit is fog csinálni, már egy zöldellő esőerdő szélén állt és a műszakvezetők kék sortját és fehér ingét viselte. Emlékezett a liánokkal át és átszőtt burjánzó erdőre (istenem azok a kígyók, csak közelről ne lássak többet egyet sem), emlékezett arra az eleven zöld tengerre, ami úgy omlott a földre, mint egy zuhatag (csak a pókokat ne, csak a pókokat ne említsd soha). Ipari módszerekkel irtották az erdőt, nap, mint nap látta, hogyan adja meg magát a gépeknek és a láncfűrészeknek egy-egy ős öreg faóriás, a hallható hangon túl sikoltva. Nagyon gyorsan haladtak, a pénz jó volt, az ellátást helikopteren kapták egyszer egy héten, a kitermelt fát a folyón juttatták el a legközelebbi kikötőig. Minden nap fáradtan zuhant rá matracára, hallgatta a haldokló erdő ismeretlen zajait, de gondolkodni már nem volt ereje. Ha becsukta a szemét, csak az eleven zöld növényóceán és a hihetetlenül kék ég járt a fejében, de hallani már csak a pusztulását hallotta. Nyugtalan álmaiban liánok fojtogatták halálra, kígyók marták meg, pókok szaladgáltak meztelen testén. Minduntalan felriadt, de nem voltak liánok, sem kígyók és pókok, csak a fanyar füstszag kúszott be orrába. Olyankor egy időre megnyugodott, hiszen tudta, csak a használhatatlan növényzetet égetik el a munkások. Fél évet dolgozott a vadonban egyhuzamban, pénzét bankszámlájára utalták, mikor lejárt a szerződése, csak az otthon nyugodt melegére tudott gondolni, semmi másra. Mikor a helikopter a magasba emelkedett vele, az egyik oldalon összefüggő smaragdzöld erdőt látott, a másik oldalon a sík kopárságot csak a fatuskók apró pöttyei tarkították, amit pedig nem tudtak kivágni, azt elpusztították. Néhány héten belül már apró nappalijában kuporgott, furcsa és kissé idegen volt a csend és a hideg. Megakadt a szeme a szemközti könyvespolcon, ahol egy nagy, kék és zöld gerincű könyv állt, az oldalán Dzsungelek világa címszóval. Lassan felállt, levette a könyvet a polcról és belelapozott. Az a fajta volt, amiben a sok kép mellett kevesebb a szöveg, de tudta ő is, sokszor a képek többet elmondanak, mint néhány írott mondat. A képek között talált olyanokat is, amik azon a környéken készültek, ahol ő dolgozott nemrég. Gyönyörű képek voltak egy kis világegyetemről, ami neki is köszönhetően már nem létezett. A könyv lassan kihullott a kezéből, és könnyek gyűltek a szemében. Ő mindezt elpusztította, csak mert pénzt kapott érte. Gyászolt valamit, amit igazán sosem értett meg, míg ott volt, de most látta szépséget, a természet hihetetlen szépségét, egyediségét, megismételhetetlenségét. Elpusztítottam, motyogta magában, és maga sem értette miért, gyász szállta meg, és csorgott a könny a szeméből. (úristen, azok a pókok és kígyók, a mérgező növények, remélem, soha nem látom többet) Felvette a könyvet a földről és az asztalra tette, majd kiment a kis konyhafülkébe és kivett egy sört a hűtőből. Visszament a szobába, bekapcsolta a tévét (valami sportműsort adtak), belekortyolt az italba, és az esőerdő már messze járt, a könnyek, ahogy jöttek, felszáradtak. Lassan megvakart egy apró sebhelyet a bokáján, amit egy pók csípése okozott, felpattant és a könyvet bevágta a szemetesbe. Soha többé nem megyek oda, motyogta magában, soha többé. A meccs a tévében érdekes volt, kortyolt egy újabbat és az a másik világ már messze járt. Elmúlt valami, aminek sohasem szabadott volna elmúlnia.2008. júl. 28.
A halál a beteljesülés útja...
Rég nem írtam ide, most is rövid leszek. Darren Aronofsky-t már a Rekviem egy álomért című filmjéért is mélyen tiszteltem és szerettem, de most végre alkalmam volt megnézni a The Fountain-t is (bocs, nem tetszik a magyar címe). Varázslat, amit ebben filmben Darren az emberi érzésekről, az életről és halálról elmesél, meg tudja fogni azt a törékenységet, ami bennük rejlik, és azokat tisztelve szintén törékenyen, mégis hihetetlenül gyönyörűen ábrázolja azokat. Csak rátesz erre egy lapáttal, hogy mennyire érzi és átérzi Hugh Jackman a szerepét, a többiek szinte csak asszisztálnak neki. Nem mehetek el amellett sem, hogy Clint Mansell a Rekviem után itt is nagyot alkotott a filmzene tökéletes. Ha akarsz magadnak egy kellemes estét, nézd meg, nem lehet benne csalódni.2008. jún. 22.
A végítélet utolsó percei 3.
A kapcsolat
Fájt a feje, és görcsbe rándult a gyomra, ahogy átvágott a legutolsó vágány felé vezető fahídon, és próbált nem gondolni arra, mi várhat rá a célállomáson. Az eddigi utat halvány szendergéssel töltötte és mélyen valahol érezte, embernek néz ki, de olyan embernek, aki mélyen belül retteg. Mindig ez volt az ő menetrendje.
Fiatal volt, így hát, mikor a munkahelye valakit konferenciára, továbbképzésre, vagy egyéb hivatalos elfoglaltságra kellett, hogy küldjön, mindig rátaláltak. Nem szerette, hogy ez így van, de nem volt mit tenni, a személyzeti osztály elképzelése az volt, hogy ő ezt megérdemelte, neki pedig az volt az elképzelése, hogy csak jobb híján döntenek mindig mellette.
Miután bemondták a vonatát, az idő némileg gyorsabban telt már, és könnyedén, bár némi késéssel megérkezett a szakmai napok névre keresztelt rendezvény helyszínére.
Két lehetőség volt, ezt ő is pontosan tudta. Vagy gyorsan és könnyedén talál barátoknak is beillő embereket, vagy egy depresszív nukleáris csapás lesz ez a hétvége. Mivel az előbbi gyakoribb volt, bízott, de nem remélt.
Mire megszokta a légkört, már tudta, ez most más lesz. Nem úgy fog hazamenni, hogy megkönnyebbülés vesz rajta erőt, mikor már hazafelé tart, hanem a hiány lesz az úr. Hogy mi lehetett volna, ha ez a konferencia örökké tart.
Megvolt az elmélete. Tudta, hogy beigazolódik.
Mire az ebédre került a sor, már egy fiatal fiú és két lány szegődött társául, akiknek hasonlóan megvolt a véleményük a semmit nem érő szócséplésekről, az előadásokról, és volt már ott valami érzés köztük, vagy valami más, amit nem tudott megmagyarázni, de létezett és elevenebb volt az élőnél.
Előadás helyett a strandon kerestek enyhülést a meleg ellen, mikor a két lány nem ért rá, söröztek, ha volt hullámhossz, amin együtt lehet lenni, ők arra hangoltak mindannyian.
Focimeccseket néztek mindkét este és bort ittak, viccelődtek, mintha már évek óta ismerték volnae egymást, de mind tudták, amit ő már előre tudott.
Mikor elbúcsúztak egymástól utolsó este, ő hozzátette, tudom nem látjuk egymást többet. De vigyázz magadra. Tudták, hogy igazat beszél. A kapcsolat most véget ér.
A puszi amit váltottak a lányokkal, még a szobájában is égette az arcát.
Másnap a fiú bevitte az állomásig, számot cseréltek, és mindketten tudták, ami már előző este is nyilvánvaló volt. Sohasem fogja felhívni. Nem jó ez így.
Egymásra találás és végleges búcsú. Nem volt ez jó így.
Elmúlt valami, aminek soha nem szabadott volna elmúlnia.
2008. jún. 18.
Félek, félek, félek.
Félek, félek, félek.2008. jún. 17.
A végítélet utolsó percei 2.
A mosoly Komoly embernek tartotta magát, mások is annak tartották, de még ha nem is így lett volna, nem érdekelte különösebben. Nem szerette az embereket, pontosabban fogalmazva nem érdekelték az emberek. Homályosan tudatában volt, hogy különböznek egymástól, mindnek megvannak a maga félelmei, öröme, de nem jutott el odáig, hogy ezt komolyabban átgondolja. Egy hatalmas cég utazó képviselője volt, szinte minden héten más városban találta magát és már régen letett arról, hogy megjegyezze vajon most hol is van, és eszébe sem jutott, hogy megismerje. Fejében csak ajánlatok keveredtek árfolyamokkal, a profit lehetősége, mint valami neonreklám ragyogott fel néha a tudatában. Reggelire vágyott, ezért lement a hotel földszintjére, és még mindig gondolataiba temetkezve átsétált az út túloldalán levő kávéházba. Keresett egy magányos asztalt egy félreeső helyen, leadta a rendelését, anélkül, hogy tudatában lett volna, hogy kihez beszél. Nem volt értelme különbséget tenni köztük, egy ideje észrevette, hogy már csak pincérek, recepciósok, és egyéb foglalkozások jutnak el a tudatáig, de nem tudta sem az arcukat, sem a nevüket megjegyezni. Számára csak eszközök voltak. A pincér kihozta a rendelését, és az újságokat, amit kért, letette az asztalra, majd eltűnt a szeme elől. Ahogy beletemetkezett a maga világába és szinte oda sem figyelve lapozgatta az újságokat, egy hang úgy tört be zárt univerzumába, mint a forgószél. Sírás volt, halk zokogás, valahonnan a közelből. Felkapta a fejét, körülnézett és megtalálta a hang forrását. Egy sovány, zilált öltözetű kislány ült a terasz lépcsőjén, és arcát a kezeibe temetve zokogott. Valami történt. A zokogás, mint egy gigászi harangtorony ütése, összezúzta kiszámított és rendezett magányát. Ez nem illett bele a mindennapi életrutinjába, nem tudott mit kezdeni vele. Nézte egy kicsit, homályosan felötlött benne, hogy most valakinek meg kellene jelennie, aki tesz valamit, hogy ez a zaj megszűnjön, talán az anyja, vagy valaki, akárki, de nem történt semmi. Kislány, mi a baj, segíthetek valamit? A saját hangját hallotta. Sosem volt még olyan meglepett és zavarodott, mint most. Ezt a lehetőség elhalt csökevény volt kisajátított világában. A kislány meglepetten felnézett, zavarában abbahagyta a sírást, és orrát és a szemét törölgetve, halkan mondott valamit. Gyere csak ide, talán tudok segíteni. Hogy hívnak? Ismét a saját hangját hallotta, és pénzhegyeken és adatokon átrohanó agya hirtelen megtorpant, és új életre ébredt. Ez tényleg én voltam, gondolkodott el egy pillanatra. Zavartan hallgatta a kislányt, aki hozzá beszélt, de csak annyit értett meg a zaklatott monológból, hogy elveszett. Valahogy eltévedt, és nem tudja, hol van az anyja és most nagyon fél. De szép neve van. Meglepetten kapta fel a fejét. Ezt most pedig én gondoltam. És abban a pillanatban agyának kihalt, tetszhalott tájai keltek új életre, és mint egy kés hegye a szívbe, úgy hatolt be a tudatába a gondolat. Elveszett ő is. Leültette a még mindig szipogó kislányt, és odaintette a pincért. Éhes vagy? Kérdésére csak egy óvatos bólintás volt a válasz, de ő már annyira felbátorodott, hogy meg sem várva a választ, reggelit rendelt a kicsi lánynak és míg ki nem hozták, bátorítóan simogatta a kócos fejet. Nézte, ahogy eszik, és szívének elhalt vidékein kicsíráztak a magvak. Ha még egy kis idejük lenne. Éles, megkönnyebbült hang harsant a közelből, egy fiatal nő kiabált oda a kislánynak, aki azonnal felkapta a fejét és elmosolyodott. A mosoly szinte beleégett a retinájába, nem tudta levenni róla a szemét. Ő is elmosolyodott, és intett a nőnek. Ahogy elmentek, megkönnyebbülve, és boldogan, az elmúlt percekre gondolt. Valami hiányzik az életemből, valami elveszett. De talán még visszakaphatom. Megcsörrent a telefonja, a főnöke kereste, érdeklődve, hogy ment a tegnapi találkozó. A valóság azonnal a helyére került, vég nélkül sorolta az előző nap megkötött üzlet részleteit, és ahogy a várható nyereség szóba került, egymás szavába vágva örültek. A kislány és édesanyja már messzebb voltak, mint az égbolt. Valami elmúlt, aminek sohasem szabadott volna elmúlnia.Hogy ne gondoljunk halálra...
Csak azt akartam mondani, hogy a Gire egy állócsillag (volt?) a magyar undergroundban. Egyszerűen zsenik, Kátai Tamás pedig minimum egy géniuszi rangot megérdemel. Döbbenetes, amit létrehoztak, kár, hogy vége (?).A végítélet utolsó percei 1.
A dallam Fáradt volt már, pedig még alig kezdődött el a délelőtt. Hatkor kelt, elrendezte a három gyerek reggeli iskolába vonulását, megreggeliztette őket, tízórait nyomott a kezükbe (mindenre figyeltem, remélem, istenem, tudom, hogy nem szeretik a majonézt), majd egy puszival útjukra bocsátotta őket. Ahogy az iskolabusz megállt a ház előtt és beszálltak, kicsit megnyugodott, bár aggasztotta, hogy a férje már 3 napja távol volt, konferencia, azt mondta. Hát, ha azt mondta, biztos úgy is van. Mosogatni kezdett, automatikusan, mint egy robot, nem is figyelt arra, amit csinál, már a délutánon törte a fejét. Hirtelen, mint az ablakot bezúzó kő zaja, valami hang ébresztette fel saját maga által vállalt magányából. Valami dallam. Épp az előző esti vacsora poharait mosta, de egy rosszul elhelyezett kanál visszaesett a szárítóból a mosogatóba, és akkor valami dallam csendült fel. Felkapta a fejét, nem értette a dolgot, az élete mindennel tele volt, csak nem dallamokkal. Akkor már látta mi történt, visszarakta a kanalat a szárítóba, és kissé bosszankodva folytatta a mosogatást. Pillanatra megint elmélázott és újra az ismerős dallam riasztotta fel. A kanál megint leesett, pedig szentül hitte, hogy onnan, ahova rakta, nem eshet le, hangja pedig dallamosan csilingelt az egyszerű üvegpoharakon. Pillanatra furcsa ötlete támadt és a nedves, habos poharakat sorba rakta a pulton, majd a kanállal sorban ráütött mindegyikre. Bár nem vett észre semmi rendszert a poharak között, újra hallotta a dallamot, és most sokkal erősebben. Kellemes volt, valahogyan a gyerekkorára emlékeztette, a szüleire, akik egy autóbalesetben hunytak el, és nevelőszülőkre hagyták. Amikor hallotta, ismerős szagok, illatok, színek jelentek meg az agyában. Körülnézett, de senki nem figyelt rá. Újra ráütött a kanállal a poharakra, de most össze-vissza, rendszer nélkül. A dallam visszhangzott ismét a fejében. Az utolsó ütés után hirtelen megcsörrent a telefon, a férje volt az, sajnos csak két nappal később érkezik, sajnálja, de nem tehet róla. Erre nem számított, hiszen mindig időben érkezett, de most volt valami, ami jobban érdekelte. Újra ráütött a kanállal a poharakra. Borzalmas üvegcsörömpölés volt a válasz. Nem értette, semmit nem csinált máshogy. Újra megpróbálta, de a dallam nem jött újra elő. Vállat vont, és folytatta a mosogatást. Furcsa volt, ami történt, de eszébe jutott hirtelen, hogy mindjárt el kell kezdenie az ebédet főzni, mert az ikrek, akik hamarabb jönnek, mint egy szem lánya, biztosan farkaséhesek lesznek. Elmúlt valami, aminek soha nem szabadott volna elmúlnia.2008. jún. 14.
Windowpane
Na szép. Ezen a héten semmi időm és erőm nem volt blogolni, mondhatjuk, hogy majdnem halálra dolgoztam magam. Most komolyan, ha az APEH-nak van pénze, gondolom csillagászati áron szart sem érő etikai kódexet kiadni (kódex bazmeg, egy füzet igazából), akkor miért nem tudnak egy normális sajtófőnököt beszerezni, aki megmagyarázná az embereknek, hogy beadhatja a bevallását amikor jól esik, akár februárban, ha fizetni kell, akkor úgyis csak május 20-án. Bazemg, nem, ezek a nagy magyarok beadják az utolsó pillanatban. Hát bazmeg, a hülyeség az most elborít rendesen. Most hazamegyek régi otthonomba, három nap szabi a jövő héten, aztán szakmai ifjúsági napok Balatonföldváron, jacuzzi, szauna, kaja pia a cég pénzén, minden dógozó álma asszem. Szép lesz, csak nehogy nagyon bemutatkozzak. :)))) Időnként jelentkezem majd, de csak röviden, amennyi a csövön kifér, elvileg földváron úgyis lesz net is a szobában. Nem tudom miért, teljesen Opeth hangulatban vagyok, reggel óta azt hallgatom, imádom ezt a zenekart, zsenik, kész, bazmeg. Az új album meg egyszerűen baszott jó. Hallgassátok jól! Szót kell még ejtenem valamiről. Öcsém nagyon átbaszta anyámat, gyakorlatilag lopott tőle, és ráadásul hazudott nekem, neki, és a végén még engem is megpróbált gyanúba keverni. Hidd el, kurva nagy csalódás ez nekem. Kibaszott nagy. Ezután jódarabig azt sem hiszem el neki, ha köszön. Csúnya dolgok ezek. Nem haragszom, de iszonyatosan csalódott vagyok. Tudod, bíztam benne, és nem hittem volna soha, hogy ilyet tesz. Nem baj, mindig volt valahogy, ezután is lesz. Még valami. NŐVÉRKÉM, KITARTÁS, MINDEN JOBB LESZ EGYSZER HIDD EL!!! FEL A FEJJEL!!! Na csók.2008. jún. 6.
Ember a fellegvárban
A cím persze kopirájtos, tekintve, hogy egy eléggé zseniális sci-fi írónak kicsit előbb jutott az eszébe. Rég jelentkeztem, halogatás, szokás szerint, ráadásul ki vagyok kattanva, és hülyére dolgoztam magam. Tegnap egy kedves kolleganőtől megkaptam, hogy nagyképű vagyok. Elképedtem. Az oroszok már a spájzban vannak? Nem követtem el tudtommal semmit, egy kis senki vagyok az is maradtam, időtlen idők óta még barátnőm sincs, ráadásul csak szart lapátolok a munkahelyemen is. Nem vagyok sem fontos, sem szép, sem. Ezt egy olyan ember mondta, akit adandó alkalommal a szokás kedvéért mindig kitüntetnek. Én mindössze annyit tudok felmutatni, hogy a tavalyi év utolsó negyedévében a "kitűnő" teljesítményemet nettó 18 ezerrel honorálták különjutalom címén. Vettem belőle sört, meg cigit, el is fogyott. Jaigen, még annyit, hogy az egész régióból (három megye) én egyedül megyek, munkám elismerése gyanánt egy úgynevezett szakmai hétvégére Balatonföldvárra. Oké, valószínűleg jó buli lesz és szépen meg is terhelem a cég bankszámláját, tekintve, hogy mindent ez a szaros APEH fizet, szóval a maláj kurvák, az a minimum. Ja, előadások is lesznek, de azért van PDA-m és azért gyártottam egész héten szabadidőmben a Mobipocket E-book Readerbe könyveket, hogy legyen mit olvasni, míg ezek szófosnak a pulpituson. Egész héten nem ittam semmit, ha érdekel valakit. Mondtam, hogy fizikailag nem vagyok függő. Igaz, holnap főzünk barátilag egy jó kis pörkűttet, ahhoz meg megy a szesz, szóval tiszta nem leszek hétvégén az tuti. Ismét rá kellett jönnöm, hogy a Mood kedves hazánk egyik legjobb koncertzenekara volt, mégha a lemezeik nem is szólnak úgy, ahogy kéne. Mindent elmond a tagokról, hogy mind a Wall Of Sleep, mind a Stereochrist európai szintű muzsikát tol az arcunkba, még ez a szerencse. Szeretem is mindet. Ma egész nap Thresholdot hallgattam, semmi mást, megmondom őszintén, sajnálom, hogy csak a tavalyi lemezükkel ismertem meg őket, mert zseniálisak, na. Ezen a héten film téren csak a Jóbarátokat toltam, gáz, nem gáz, én imádom ezt a sorozatot, és minden este megnézek pár részt, tökéletes kikapcsolódás. Még valami. Egy barátnőmnek, aki akár a nővérem lehetne, sok erőt kívánok, mert most nagy bajban van, és szüksége van arra, hogy koncentráljon, és hogy ne bántsa senki. Ha közel lakna, saját kezűleg védeném meg mindentől, de mivel nem így van, inkább fohászkodom, hogy legyen erős, de tudom, hogy az. Nővérkém, kitartás!!!! Na mára ennyit.2008. máj. 30.
Needles and Pills
Úgysem olvassa ezt senki, így elmondhatom, hogy eszembe jutott, hogy beveszek minden tabletta alakút ebben a lakásban, csak az a baj, hogy az altatóból kifogytam, más meg nincs ami egy kiadós hányingernél többet okozna, így inkább fájdalommentesen szétrobbanok, az senkinek nem lesz rossz érzés rajtam kívül, én meg úgysem élem túl.Cliffhanger
Van valami, ami miatt érdekes lehet az előző poszt, azon kívül, hogy a zárófőcímben a Black Sabbath-tól nyomták az Iron Mant és az ember akaratlan szórta az ördögvillákat. Egy Vasembernek, mivel szuperhős, biztosan nem kell nap, mint nap megküzdenie olyan pitiánernek tűnő ellenfelekkel, mint mondjuk egy nagyfröccs. Ez biztos, vagy, ha mégis, vigyorogva fél kisujjal lenyomják, na nem a nagyfröccsöt, csak a kísértést. Megkérdezném az egyiket a receptről. Ugyanis én alkoholfüggő vagyok. Nem akarok belemenni egy teljesen felesleges nyelvtani vitába arról, hogy akkor én most alkoholista, vagymiafaszom vagyok. Főleg, mert az egész alkohol dologban nem ez a lényeg. Én, mint aktív alkoholfogyasztó, azt nevezem alkoholistának, akin látszik. Te meg engem neveznél, ha ismernél. Jópofa mi? A lényeg a lényeg és az a legrosszabb. Egy függő TUDJA, hogy ő az. Lehet, hogy nincs abban a stádiumban, hogy más is észrevegye, de ő tudja, hogy az, és ezen nem segít sem baráti jótanács, sem feddés, semmi az égvilágon. Mikor eljön az a pillanat, hogy nem tudsz másra gondolni, csak, hogy megigyál egy pohár akármilyen szeszt és magad sem tudod lebeszélni magadat erről, na az az a pillanat, mikor rájössz, és egyszerre bele is nyugszol, hogy tessék bazmeg, ennyi volt. Mondok egy példát: ma elmentem ugye a Plázába megnézni valami filmet és még nagyon sok idő volt a filmig, túl sok. Normális ember mit csinál ilyenkor? Megy és szépen végigbarangolja az üzleteket, hogy megnézhesse, mi az amit soha a büdös életben nem tud majd megvenni, vagy ha igen, a család este kiflicsücsköt eszik két hétig, vagy azt sem. Tulajdonképpen társaságban maximum fél óráig még szórakoztató is lehet, de én egyedül voltam. A baj itt jön, úgy közeleg, mint a gyanútlan hegyipásztor felé a lavina. Kimentem az oldalbejáraton, mert ott van egy étteremmel egybekötött bowling-pálya, ahol lehet például sört is kapni. Itt jött a baj, a hely csak háromkor nyit, de még csak háromnegyed kettő van, erre te fennhangon bocsánatot kérsz, mert ezt nem tudtad, de fejben lemészárlod a szerencsétlen pincérgyereket, az egész családját és a házanépét, csak azért, mert most nem fog neked adni egy korsó Aranyfácánt. És ez az ami irtózatos, mert mindig ott van a megmentő, itt éppen egy pub akadt az utamba, ahol kaptam 4 dl langyos sört aranyáron, de legalább a filmet végig bírtam nézni. Ez a pokoli, a lelki függőség. A fizikai függőségig eddig azt hiszem még nem jutottam el, de csak jelzem, hogy a hűtőben két üveg bor figyel és pontosan tudják, hogy nemsokára mindkettőt meg fogom inni. Hát ennyi. Nem kérek segítséget, mert ezen nem lehet segíteni, ezt ideig-óráig, hetekig, néhány hónapig te magad tudod csak legyőzni, de valahogy mindig megérkezik az a pillanat és az a pohár, amit MEG KELL INNOD, MERT. És ez a pokoli, és ettől akar a legtöbb alkoholista öngyilkos lenni, nem a fizikai függőség miatt, higgyétek el nekem. Szóval cimkézzetek aminek akartok, ha nem ide írtam volna be, felírom a kéménybe korommal. De ez jobban esett. Szóval csókoltatlak benneteket, meg üdvözöl a két üveg egri chardonnay barrique is a hűtőben. Tőlük búcsúzzatok el, én még biztosan írok később is.Ájem Ájronmeeen!!!
Na megnéztem egy újabb képregényfilmet, és valahogy a Vasember nem tetszett annyira. Nem volt rossz, de valahogy mégsem tudnék érte rajongani. Látványos volt, fitt volt Robert Downey Jr.-ra a szerep, de valami hiányzott és az ördög tudja, hogy mi. Mondjuk nem volt rossz, ketten voltunk az egész moziban, úgyhogy nem igazán zavartak a "műélvezetben". Hát akkor ez letudva, legközelebb megnézem, mit tudtak kihozni a 65 éves Harrison Fordból.2008. máj. 29.
Love Me Tender
Rúgjatok belém, köpjetek le, utáljatok, nem érdekel, a tettek mezejére léptem és végre használtam valamire a randivonalos accountomat. Mégpedig arra, hogy öt lánynak írtam (hát az öt az kerek szám, nem?), hogy, ha mit lehet tudni, olyanjuk van, hogy szeretnének egy alapvetően jóképű fiatalemberrel (gy.k.: velem) megismerkedni, akkor ott az emilcím, arra lehet írni, én meg majd szépen visszaírok. Persze mind az öten győriek, mert alapvetően nem hiszek a távkapcsolatban, egyszer próbáltam és pokoli volt, másrészt alapvető igényem lenne arra, hogy legyen egy nőnemű lény, aki csak egy kicsit is jobban szeret, mint saját magát.
Csak egy kis szeretetet kérek, ez minden. Ez sok lenne?
...of Grief
Naaaa.Ez az elsõ postom egy PDA és egy telefon felhasználásával.Hellelúja!
Csak azt akartam megjegyezni, hogy a Rotten Sound bizonyos
helyzetekben tökéletes megfejtés az agysejtek módszeres pusztítására.